Sok ember könnyen megérti, és használja a teljes angol nyelvtant!
Te is könnyen köztük lehetsz!
www.doyouspeakenglish.hu
Angol nyelvtan könnyedén!
Ü n n e p e i n k
V a l e n t i n Valentin a szerelmesek napja
A legenda több Valentint is megemlit, egyiket sem zárhatjuk ki
- Valentin római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin Terni püspöke volt, aki Rómában halt meg vértanúként.
- Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!"
- Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket.
- Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod"
Ki volt hát ez a Valentin, azaz Bálint? Valójában nem egy, hanem két azonos nevű személyről van szó. Mindketten a 3. században lettek vértanúk. Az egyik római pap volt, a másik a Rómához közeli Terni város püspöke. Feltehetőleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap lett a szerelmesek védőszentje, akinek szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg.
A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. Az ókori Rómában február közepén tartották Lupercus pásztoristen napját, és ilyenkor „szerelmi sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat. Az egyház e szokás helyett Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék.
Tehát Valentin-nap gyökerei egészen az ókorig nyúlnak, mai formája a 19.-20. században alakult ki. Az ókori múlt dacára a középkorban igen kevés írásos emlék árulkodik az ünnep jelenlétéről, elsősorban Angliában és Franciaországban volt divatos a hagyomány.
Az ünnep elterjedése mégsem az öreg kontinensnek köszönhető, sikere pedig összeforr az üdvözlőkártyák tömeges elterjedésével.
A 19. század közepén az Egyesült Államokban az olcsó és tömegesen előállított üdvözlőlapok egy csapásra mindenki számára elérhetővé váltak. Kezdetben a Valentin-nap csak képeslapküldésre majd virágajándékozásra korlátozódott, később fokozatosan teret nyertek más ünneplési formák (étterem, csokoládé, utazás, nagyobb ajándék).
A viharos gyorsasággal terjedő amerikai szokás átszivárgott Európába, majd a 20. században más kultúrába is beépült: ma a Valentin-napot megünneplik Japánban, Mexikóban vagy éppen Törökországban.
Magyarországon a 20. századig ritka volt a szerelmi házasság. Két embert inkább észérvek, társadalmi rang és szokásjog alapján adtak össze.
Később egyre jobban kezdtek hinni a szerelem mindent elsöprő erejében, olyannyira, hogy népi szokások is kialakultak a szerelmesek napja körül.
Az ünnep az 1990-es évek után jelent meg hazánkban, a korábbi években nincs nyoma sincs a szerelem napjának, a ez ismeretlen szokás volt Magyarországon.
Idézetek a szerelemről:
"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
[Rippl-Rónai József]
"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
[Erskine]
"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
[Francoise Sagan]
"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
[Ch. Dupoint]
"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
[Victor Hugo]
"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
[T. Tolis]
Versek a szerelemről:
Babits Mihály/Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Kosztolányi Dezső/Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le üres porát.
Didergve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégsem hallható,
mert zsongva, súgva, és zenélve
halkan szitál alá a hó.
S körülvesz engem, zordon árnyat
egy hófehér, szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mit angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul,
halkan zenél a tiszta hó.
Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csendes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!
William Shakespeare/Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Gazdag Erzsi/Mese a szerelemről ...
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt, hol-nem-volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.
"A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom."
"A szerelem egy érzés, egy maga körül mindent felperzselõ lobogás."
"A szerelem csak ideig-óráig tartó röpke élmény"
"A szerelem az istenek ajándéka. Olyan érzés ami nem hasonlítható semmi máshoz."
"A szerelem amikor éjjel-nappal csak Rá gondolok, Õt hiányolom, imádom. Isteni érzés, de lehet iszonyúan romboló is."
"A szerelem az, amikor nem azért akarom önmagamból a legjobbat adni, hogy a Másik szeressen, hanem azért, mert szeretem."
"A szerelem tûz, szenvedély, romantika, amibõl édesség, kedvesség, ajándékkal elhalmozás, tenyerén hordozás, törõdés, forróság és imádat lesz."
"Szerelem amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér."
"A szerelem az, amikor értelmetlennek és idegennek tûnik mindaz, ahol vagy, egyszerûen azért, mert Õ nincs ott."
"A szerelem az, amikor Rá gondolsz, és megszólal a legszebb zene a bensõdben."
"A szerelem az, amikor mellette alszol el, és róla álmodsz, és reggel õ meséli el hamarabb, hogy veled álmodott..."
"A szerelem az is, amikor olyan dolgokat teszel meg érte, amire korábban senki más miatt nem voltál hajlandó. És rájössz, hogy ezt a legnagyobb boldogság odaadni."
"A szerelem az, amikor nem érdekel, ki van körülöttetek; úgy érzed, mintha egyes-egyedül lennétek az egész világon."
"Amikor földbe gyökerezett lábbal várjuk a találkozást a nagy Õ-vel és még nem tudjuk mit is fogunk neki mondani"
Az embernek rengeteg kapcsolata szövődik az élete során, de az örök hármas a család, barátok és a szerelem marad. Igy minden év február 24-én áldozhatunk Valentin, illetve Bálnint napján, kijár az ölelés szeretteinknek és barátainknak. Mindez a kölcsönösség alapján müködik, hiszen mi is örömmel fogadjuk el a szeretett puszikat. Soha nem adjuk fek a reményt, hogy életünk végéig elkísér a szerelem és szeretett
