|
T ü n d é r e k - 5
Tündéri üdvözlet minden látogatónak érezd jól magad a
Tündérek világában
Árnyas páfrányrengetegben Egy tündéri hölgyre leltem:
Pókfonál-selyem ruhája Virágdíszes, s lesi-várja,
Szálljon le az éj.
Mellette lágy zöld mohára Fektetve pólyás babácska,
Haja éjfél, hó a bőre, Vár a hölgy, alkony ha jönne,
Szállna le az éj.
Ültem csak szavam-szegetten, Meghökkent-kába fejemben
Az járt, vajon hogy köszöntöm? S szólt a hölgy:
"Ó, kegyes őr Ön, míg leszáll az éj."
"Eltévedt Ön", tudakoltam, "Honos e páfrányvadonban?
Csillag, hold mást ide térne, Lát majd" Mosolyg csak, s becézi
A tündérbabát.
Szunnyadt a csöpp, vallott a hölgy: Varázs a Tenger és a Föld.
Súgott bűvös ó igéket. "Állnak bölcsnek és merésznek,
ha leszáll az éj."
"Nekem szánta?" Mosolyogva Csöpp babáját karba vonta.
"Hogyne", mondta, "jutalomnak, Mert velem várja a holdat
az égboltra fel."
Megszállt gondolat, seregnyi, S hallok egy lovast neszezni
Ott a páfrányrengetegben: "Hallasz-e, én szép szerelmem?",
Tündérhang kiált.
Tündérúr, venyigemezbe', Fényes kardot, tőrt szegezve
Tér a páfrány sűrűjébe, S kihagy a szívem verése,
Mert nézése zord.
Vak homály, madár se zöngél, Már a hegy fölébe hold kél.
A magány egyszerre rám szállt. "Ne féljen, ki jó barátság
Magvát elveti."
A hölgy mosolyogva intett. Homlokán pántot feszített
Tündökletesen a hold. "Ugye megjutalmazod?",
Kérlelte urát.
"Hű őr, barát szív szerint." "Ők ős ellenségeink!",
Tündérúr szól. S hölgye: "Ő nem! Páfránybölcsőnk védte hűen!!
Ura mosolyog.
"Van hát, ki javunk akarja." Mint messzi harang a hangja.
Gyűrűt ujjáról levesz: "Már e földhöz hangol ez,
S varázshoz."
Sápadt köve, mint a hold. Légen át manó dalolt,
Úr és hölgy nyeregbe hágva A páfrány közt lóhalálba
Engem otthagyott.
Mondják, tündér sose jár itt, De hangjuk fülembe játszik,
Ha páfrány közt pihenek, Bűvige mind, amelyek
A hölgytől valók.
Ura gyűrűjét viselem, S a föld varázst ont nekem.
Úrral, hölggyel elcsevegnem Jó a páfrányrengetegben
Titkosan.
Van varázs Nekem bizony van. Ha a nap leáldozóban,
Föld ereje szívemben, S tudom, nem bocsát el engem,
Úr és hölgye, nem.
(D. J. Conway)
"Éji Tündér táncra perdül, fűzfa ággal körbe kerül
énekel a nádas, rétek táncot járnak a lidércek
éj lakói éj világnak felelgetnek mind egymásnak
furcsa hangok, furcsa neszek tekergőző hínár-kezek...
gyere közénk, jer, ne félj!
hívunk, várunk, hozzánk térj!
táncolj velünk, jer, ne félj!
megvédelmez csók, szerelem, bársony-ajkú nádas éj"
(Őri István)
Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos, elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sőrőjében.
(Weöres Sándor)
|
