saját weblap honlap INGYEN Bookmark and Share


°°°°O m a r i a P o r t a l °°°°F ő o l d a l
N a p j a i n k
Magyarország - kultúra
Jókai - Anekdoták
K é p e s - i d é z e t
H o r t o b á g y
Eszenyi-tangó
Christina Aguilera
Xtina_Variációk
M a d o n n a + Galéria
D i v a t - 2009
Ez is *D i v a t
Frizura és smink divat
V a d v i l á g + >> Barátunk a Kutya
Vízparti - képek
H á t t é r k é p e k
Ünnepeink - Valentin
Ünnepeink - Karnevál
Ünnepeink - Húsvét
Ünnepeink - Karácsony
Ünnepeink - Szilveszter
A n g y a l o k
T ü n d é r e k - 1 oldal
T ü n d é r e k - 2 oldal
T ü n d é r e k - 3 oldal
T ü n d é r e k - 4 oldal
T ü n d é r e k - 5 oldal
G y e r m e k e k n e k
P a r l a m e n t



Do you speak english?

Még nem elég jól?


Sok ember könnyen megérti, és használja a teljes angol nyelvtant!
Te is könnyen köztük lehetsz!

www.doyouspeakenglish.hu


Angol nyelvtan könnyedén!







T ü n d é r e k

A tündér képzeletbeli női alak, gyakran földöntúli lényként
játszik szerepet főleg mesékben és legendákban
Magyarországon a tündér elsősorban a Dél-Alföldön,
Dunántúlon, fordult elő. Ezen területeken hiedelmek szerint
a tündérek fiatal, hosszú hajú, általában gyönyörű nők.
Előszeretettel énekeltek, zenéltek és
olykor nagy táncmulatságokat csaptak

Írországban azt tartják, hogy aki szépen tud zenélni, az láthatja a tündéreket és megérti nyelvüket. Hiedelmek szerint az első hangszert is a tündérek hozták magukkal, még istenek formájában. Egy hárfát.
A tündérek által sugallt zene közvetítésének másik fő instrumentuma a fuvola. Ezzel lehetett ugyanis a legjobban lejátszani azokat a különleges díszítő hajlításokat, melyeket a sean-nós énekesek használtak.
A tündérek az irodalomnak is részévé váltak, példul megtalálható Vörösmarty és Petőfi Sándor költészetében is










Egy picinyke tündér galéria

 
 






Szóval, mint modottam a tündérek az irodalom részévé váltak, igaz csak parányira, főleg a gyermekek részére írt mesék világát sajátították ki.
Aztán beférköztek a komolyabb műfaj perifériájára,
esetleg kicsit beljebb is.
Bizony előfordulnak a klasszikus irodalom jeles képviselőinek műveiben.
Nah, álljon itt néhány szűkszavú idézet,
névvel és félmondattal



Jókai Mór: Török világ Magyarországon
"tündérekről valaha, kik a korallzátonyos sziklákra kiülnek, hol az örvénylő hullámok alatt a tengercsodák palotái vannak, s énekléseikkel odacsalják a hajósokat a százfejű Rok fogai közé? ? Ez énekes tán egy volna azon tündérek közül? ? kérdé elborzadva Majmun."



Jókai Mór: A janicsárok végnapjai
"tündérekről, kik tűzben, vízben, felhőben megjelennek Ali előtt, hogy őt megtanítsák aranyat csinálni. Úgy féltette tőlük Alit: ha egyszer össze találnák tépni. És Ali bebizonyítá mindig Eminah előtt, hogy mondása nem üres rege, mert mikor másnap azután visszatért, egész kosarakkal hozták utána a néma eunuchok a készített aranyat és drágaköveket"



E. T. A. Hoffmann: Diótörő
"tündérekről, akik csodát is tudnak tenni? Ilyen tündér az én anyám is, mégpedig a leghatalmasabb a világon. Trónusa tündöklő, mint a tiszta gyémánt és illatos, mint a liliom, a szegfű és a rózsa. Amint anyám a trónra lép, megpendülnek az aranyhárfák, és madarak énekelnek"



J.M.Barrie: Peter Pan a Kesington parkban
"?imondhatatlanul nehéz megtudni valamit is a tündérekről meg a manókról, de egy dolog biztos: ahol gyermekek vannak, ott vannak ők is."



Helen Keller: Csöndes, sötét világom
"tündérekről és manókról, a hősökről és furfangos medvékről elmondott meséimet hallgatták, kedves emlékeim közé tartoznak. Chamberlin úr bevezetett a fák és vadvirágok titkaiba, olyannyira, hogy végül hallani véltem, ahogyan csörgedezik a nedv a nagy tölgyfa ereiben és ahogyan ugrándozik a napsugár egyik levélről a másikra."



Walter Scott: Kenilworth
"tündérekről, szerelmi varázslatról, meg nem is tudom, miről van szó... de az biztos, hogy gyönyörűek, bármennyire el is maradnak, hisz el kell maradniuk, a tárgytól, melybe merészen belevágnak... "



Shakespeare: A Szentivánéji álom
című darabjából,ugye emlékezetes a tündérek dala, ami én mondom tök aranyos (mintha csak gyermek vetné papirra a bolondos szavakat)
"kettősnyelvü pettyes kígyók, tüskedisznók, innen el; félre undok poc, vakondok, asszonyunkhoz ne közel! philoméla dalabáj zengje lágyan: lullabáj lulla, lulla, lullabáj, semmi bű semmi bá, asszonyunkra itt ne szállj; jó'tszakát, lullabáj ...."



E l ő s z ó

A minap kivételesen aranyos történetet találtam a neten kalandozva,
Oly annyira megtetszett, hogy azonmód adoptálására adtam a fejem,
a honlapomra bekukkantók örömére. Persze, ha nem örvendeznek, az csak azt jelenti, hogy depis napjuk van, sztem a történetnek ehhez semmi köze nincs. Ergo, nagyon is jól tettem, hogy kölcsönvettem a schneiderpeter.netkey.hu/tabulas/cedrus/2001/08/csemete.html oldiról a szóban forgó pici kis irományt. Jah, majd elfelejtettem, a történet kapcsolódik a tündérekhez.



Tűnődés tünékeny tündérekről
(Lehoczky János)

- Vízmentében, fiam! Mindig vízmentében! - mutatóujját tiltón, de mégis tanító türelemmel tartotta elém az öreg. - Sohase merítsen folyással szembe forrásból! Maga se szereti, ha borzolják. - szólt rám ismeretlenül, s kevéske vizet löttyintett a földre az imént megtöltött kulacsából. Nem értettem pontosan, hogy valójában miért is neheztel, de éreztem hangja bölcs magabiztosságából, hogy igaza lehet. Valamiért nem szabad, nem ildomos szembeszegülnöm a forrás vizével. Ma már jól tudom - kiokosítottak mások is -, tisztelnem illik a forrás-tündér szemérmét. Lidércek, manók valójában nincsenek. Ez világos gyermekkorom óta. Tudom, hogy így van, de nem hiszem. Nem hihetem, hiszen a tájnak arca van, s az arcnak - ha csak nem halott - lelke is kell, hogy legyen. Az egykor oly gazdag hiedelemvilág lényei a táj eleven lelkét hordják személyes sajátjukként. A források vizében, patakok habja közt a néphit szerint lenge lányok lejtik habkönnyű táncukat. Sziklák orma, hasadéka, fák odva, gyökere, barlangok ürege, rengeteg erdők rejteke nem is olyan régen bizony képzeletbeli személyek otthona volt. Meseszerű világ, de miért is ne bűvölné el a mesés táj az arról gondolkodó ember képzeletét? Amit ma a környezettudatos magatartás ésszerű elvárásaiként fogalmazunk meg, azt egykor a tájból születő szellemlények erkölcsi parancsaként adták tovább nemzedékről nemzedékre. A forrástündér érzékeny lelke nem tűrheti még a vizét felkavaró csanak bolygatását sem. Elillan, s a megzavart forrás vize lélektelenül marad. Menekülnek az igéző lányok a vizekből, eltűnnek a manók a tarrá vágott hegyoldalakról. A szeméttelepeken nincs kacsintó kedvű mitmit. A villanyfényes barlangokban nem ül bubus, s a kiszáradt lápon sem tanyázik már a hüvelvény. Az átalakított környezettel együtt átváltozik annak metaforája is. Védelemre méltók tehát a természetes tájjal együtt élő képzeletbeli lények. Szeretnénk, ha nem felejtődnének el örökre, nehogy velük együtt eltűnjön az az érzékeny gondolkodás is, amely fontosnak tartja a táj jogát ahhoz, hogy olyanként létezzen, amilyen.



Az előszóban nevesített forrás oldi szerkijét emilen értesítheti az a szerencsés emberke, aki netán összefut 1 vagy 2, esetleg több tündérrel, természetesen részletezve, hogy esett vagy nem esett meg a nevezetes össze találkozás.




Most pedig jöhet a szinte kötelező képtár,
nem sok kevéske, majd lehet később bővíteni, már ha akarom ...









        
















Az alábbi tünde forrás:
TANJAS-GIFBILDI oldal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
















Angolul tanulsz?


Sok ember könnyen megérti, és használja a teljes angol nyelvtant!
Te is könnyen köztük lehetsz!

www.doyouspeakenglish.hu >>>