T ü n d é r e k
A tündérekröl, hogy mi is jut eszünkbe
- hát leginkább réges régi mesék,
amit általában apa, vagy anya duruzsolt kedves hangján a fülünkbe
persze pianóban, hogy el ne riassza a félénk álom_tündért
nah, ezekben a történetekben parányi, jóságos csodalények fehér ruhában,
varázspálcával a kezükben pillangóként repkednek,
teljesítve a jó emberek kívánságait.
***
A régi magyar néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének.
Sokféle elmélet létezik, amely szerint a tündérek valamilyen
formában ma is léteznek, és minket, embereket segítve vagy gátolva,
köztünk élnek. A világot Jin és Jang erők egyensúlyaként tekintő
elmélet szerint a Jang világa a pozitív energia forrása.
Erre a világra hangolódtak a természet szellemei, és a tündérek is.
Bennük testesül meg a természet intelligenciája,
és az ő feladatuk minden életfolyam irányítása.
Egyes elméletek szerint a tündérek sok tekintetben a szellemekhez
hasonlítanak. Bizonyos képzetek szerint azonban a tündérek az emberek
érzelmeiből táplálkoznak.
Vannak, akik segítik az embereket, inspirálják őket,
ötleteket adnak nekik, majd később ezekből merítenek erőt.
De vannak, akik energiát vesznek el az emberektől
Ezoterikus értelemben tehát a tündérek nem az emlékeinkben
élő apró pillangószerű lények, hanem egy magasabb energiaszint
erői, amelyek hatással vannak ránk, és környezetünk energiamezőjére.
A népmesei, ill. mondaszövegekben szintén megjelennek
különféle pszeudomitikus alakok, ezeket szokták általában
a mitológiai rendszerek alsóbb szintjein elhelyezni.
A magyarban ilyen a MANÓ, a TÖRPÉK, az ÓRIÁS, TÜNDÉR-ek
és a BOSZORKÁNY. Az első két alak alacsony növésű, de
roppant erős, hosszú hajú és szakállú, furfangos lény, és
társukkal, az óriással együtt csak a népmesékben szerepelnek.
Ez utóbbiak távol, valahol a világ peremén, hegyek
között élnek, míg a törpék és manók az erdőben vagy a föld
alatt, ezzel kapcsolatos kincsőrző funkciójuk.
A mitológia alsó szintjeinek lényei lakhelyüket
tekintve kívül élnek az emberi világ kultúrkörén,
a természeti környezet (erdők, barlangok, hegyek,
tavak, lápok, vizek) adja életterük keretét.
A nőnemű lények közül a legismertebbek a tündérek,
akiket jó szándékú és csábosan szépséges lénynek rajzolnak
népmeséink és mondáink.
Jellegzetes, hogy palotáik a víz
alatti, örök boldogságot árasztó birodalomban vannak.
A név etimológiáját nem derítette ki biztosan a nyelvtudomány,
de hasonló mitológiai névadásra ismerünk példát, amikor
maga a közszó jelentése jelzi az alak legfőbb tulajdonságát
(ez esetben a tündöklés, ragyogás, elbűvölés jelentéskörét).
